Biológiai sokféleség megőrzése, lényegében a parlagoltatás – HMKÁ 8. előírás

• Ha a mezőgazasági üzem mérete 10 hektárnál kisebb.
• Támogatható mezőgazdasági terület több, mint 75%-a:
• állandó gyepterület, és azt gyep vagy egyéb takarmánynövény termesztésére használják

• az év, illetve a növénytermesztési ciklus jelentős részében víz alatt álló kultúrák termesztésére használják

• vagy a fentiek kombinációja valósul meg.

• Szántóterületének több, mint 75%-át:

• gyep vagy egyéb takarmánynövény termesztésére használják

• parlagon hagyott földterületként – függetlenül attól, hogy van-e rajta talajtakarás – használják

• hüvelyes növényt termesztenek

• vagy a fentiek kombinációja valósul meg.

• A mezőgazdasági üzem szántóterületének 4%-a az alábbi nem termelő tájképi elemek és területek lehetnek: védett tájképi elem, fás-cserjés sáv, táblaszegély, szántóföldi művelés alatt nem álló vízvédelmi sáv, kis vizes élőhely, erózióvédelmi sáv, nem termelő beruházás keretében szántóföldön létrehozott erózióvédelmi létesítmény, parlagon hagyott terület.  VAGY

• A mezőgazdasági üzem szántóterületének 7%-a az előző pontban részletezett tájképi elemek és területek, vagy növényvédő szerek használata nélkül termesztett ökológiai jelentőségű másodvetésnek vagy nitrogénmegkötő növényeknek kell borítania azzal a kikötéssel, hogy a szántóterület 3%-a az előző pontban részletezett nem termelő tájképi elemek és területek lehetnek. 

Tehát, a második verzió választása esetén például ha van sok lucernánk, akkor is kell parlagon hagyott területet biztosítanunk az előírás betartása érdekében.

1. Védett tájképi elem: magányosan álló fa, fa- és bokorcsoport, gémeskút, kunhalom, terasz és kis kiterjedésű tó
2. Fás-cserjés sáv
3. Táblaszegély: legalább 50%-ban lágyszárú növényzettel borított és legalább három és legfeljebb húsz méter átlagos szélességgel rendelkező, jellemzően sávszerű kiterjedésű termeléssel nem érintett földterület, amely a szántóval egy egységet képez, ugyanakkor annak művelésétől elkülönül, és a szántott területrésszel közvetlenül, egybefüggően legalább harminc méter hosszan határos, továbbá teljes sávszélességében mesterséges elem legfeljebb két méter hosszan szakítja meg
4. Szántóföldi művelés alatt nem álló vízvédelmi sáv: szántón elhelyezkedő a vizek partvonalától meghatározott, vízminőségi célokat szolgáló területsáv
5. Kis vizes élőhely: a MePAR-ban rögzített vizes élőhely

6. Erózióvédelmi sáv: legalább három, de legfeljebb húsz méter átlagos szélességgel rendelkező és legalább harminc méter hosszú olyan fás vagy lágyszárú növényzettel borított terület, amely a rétegvonallal párhuzamosan helyezkedik el, és kifejezett rendeltetése a vízerózió megakadályozása vagy mérséklése. Abban az esetben fogadható el, ha a 12% feletti lejtésű tábla lejtővel párhuzamos tengelyén mérve legalább, átlagosan 100 méterenként kerül kialakításra, azzal a feltétellel, hogy

• ha a tábla lejtővel párhuzamos oldalai átlagosan kevesebb, mint 30 méterre helyezkednek el egymástól, úgy az erózióvédelmi sávnak össze kell kötnie a tábla két szélét

• ha a tábla lejtővel párhuzamos oldalai átlagosan 30 és 50 méter közötti távolságra helyezkednek el egymástól, az erózióvédelmi sávnak legalább 30 méter hosszúnak kell lennie, és a sáv, valamint a tábla széle közötti távolság nem lehet nagyobb 10 méternél, vagy

• ha a tábla lejtővel párhuzamos oldalai átlagosan több mint 50 méterre helyezkednek el egymástól, úgy az erózióvédelmi sávnak olyan hosszúnak kell lennie, hogy a tábla két szélén egyenként legfeljebb 10 méteres távolság legyen a sáv vége és a tábla széle között.

7. Nem termelő beruházás keretében szántóföldön létrehozott erózióvédelmi létesítmény: nem termelő beruházás keretében, szántóföldön létrehozott erózióvédelmi létesítmény, amely a MePAR-ban is lehatárolásra kerül
   

8. Parlagon hagyott terület: adott tárgyévre vonatkozóan támogatható területen elhelyezkedő olyan szántóterület, amelyen január 1. és augusztus 31. között semmilyen növénykultúrát – ide nem értve a vadvirágokat és a méhlegelőt – nem vetnek vagy telepítenek és nem takarítanak be, és amelyen kizárólag a tisztító legeltetést, a tisztító kaszálást és a mechanikai gyomirtást végezhetnek. A pihentetési időszakban a kaszálékot nem hordják le a területről. A pihentetés időszaka alatt gondoskodni kell a talaj takarásáról növényborítottsággal vagy a tarlómaradványok területen hagyásával. Elfogadható parlagként az AKG zöldugar kultúra, de fontos, hogy a kaszálékot nem hordhatjuk le róla. Fontos, hogy a táblamérete legalább 0.25 ha. 

1. Ökológiai jelentőségű másodvetés

• a területet a tárgyév október 1-jéig zöldtrágyának, vagy téli takarónövénynek használt, legalább 2 faj – az Egységes kérelem rendelet 2. mellékletben meghatározott növények – keverékével bevetettek, és a vetés megvalósulását agrotechnikai műveletként bejelentették,

• a területen a másodvetés a vetéstől számított legalább 60 napig jelen van

• növényvédőszer nem kerül kijuttatásra

• a beforgatás a főnövény vetése előtt megtörténik és azt agrotechnikai műveletként bejelentik

• a tábla mérete minimum 0,25 ha.
  

2. Nitrogénmegkötő növénnyel bevetett terület

• a terület nitrogénmegkötő növények valamelyikével vagy azok keverékével, vagy a fajlistában szereplő nitrogénmegkötő növény és egyéb nem nitrongénmegkötő növénykeverékkel kerül bevetésre, amely keverékben a nitrogénmegkötő növény csíraszámaránya meghaladja az 50%-ot, és

• a területen nem használnak növényvédőszert.

• A nitrogénmegkötő növényfajok esetében a termesztési időszak az évelő növények esetében május 1-től szeptember 30-ig, az egynyári növények esetében április 1-től június 20-ig – szója esetében május 15-től július 15-ig, zöldborsó esetében április 15-től június 10-ig, lóbab esetében április 15-től június 30-ig, közönséges vagy veteménybab esetében május 10-től július 20-ig – tart. Tehát a vetést ezen időpontokig el kell végezni.

• a tábla mérete min. 0,25 ha.